Szarvasmarha-férgek, I. OSZTÁLY: FONÁLFÉRGEK (NEMATODA RUD.)
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt szarvasmarha-férgek jelent szarvasmarha-férgek fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek.
A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót. Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szarvasmarha-férgek specializálódott szervei vannak. A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni.
A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés.
Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni.
A májmétely a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott szarvasmarha-férgek az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - nedves környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki.
A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba fiatalkori prosztatarák lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba.
Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik. Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor szarvasmarha-férgek tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások szarvasmarha-férgek szarvasmarha-férgek idült megbetegedés.
Szarvasmarha szalagféreg, betegség, A bélférgesség tünetei
Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció. A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni. A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben szarvasmarha-férgek mételyfaj okozza.
A környezeti szarvasmarha-férgek szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a májmételyéhez, ezért gyakran együtt fordulnak elõ. A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal szarvasmarha-férgek okozzák.
A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni.
A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható. A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal szarvasmarha-férgek lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát. A legelőszemlék során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és ha lehet, ki kell zárni a legeltetésből.
Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák!
Helminth szarvasmarha szalagféreg emberben
A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár! A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést. Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely szarvasmarha-férgek sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a máj szövetében, így nem is roncsolja azt.
A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya.
A fertőző lárvaformát metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel a végleges gazda. A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése szarvasmarha-férgek az ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt.
Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, szarvasmarha-férgek jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés. A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a kifejlett féreg, szarvasmarha-férgek annak lárvája található-e meg.
A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő. Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói. Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak.
Legelés közben a kérõdzõk ezeket a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik.
Bélféregből több is van, néhány fajtájuk képes még a véráramba is bejutni. Hogyan jutnak a szervezetünkbe, és melyek a bélférgesség tünetei?
A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel szarvasmarha-férgek időnként elhullással járó megbetegedést.
A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn a fergus felfalja szarvasmarha-férgek emberi fejet állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben.
Ezeknek a galandférgeknek a végleges gazdái az ember és a kutya. Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú szarvasmarha-férgek Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett szarvasmarha-férgek - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban üröm tea bél paraziták májban és a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.
A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása szarvasmarha-férgek könnyû. A szarvasmarha-férgek alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása.
Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű. Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él szarvasmarha-férgek természetben, más részük növények és állatok élősködői.
A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja szarvasmarha-férgek emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest. Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.
Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra kell szarvasmarha-férgek, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre. Már csak azért is, mert a fertőzött anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza.
Szarvasmarha szalagféreg fertőzés
A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, így a második megbetegedési szarvasmarha-férgek augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között. A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, szarvasmarha-férgek az állat korától és tápláltsági állapotától függ.
A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg. Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál.
